A karácsonyt immár több, mint kétezer éve egy gyermek születésével ünnepeljük meg. Egy olyan esemény emlékét idézzük meg, melynek kapcsán a világ nem csupán megállt egy pillanatra, hanem az évszázadok során egyetlen más születés sem ragadt meg ilyen mélyen az emberek emlékezetében. Az évezredek során sokféle megközelítésből próbálták értelmezni és magyarázni ezt a különleges gyermeket, Jézus Krisztust.
„Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10b-11)
Isten azáltal, hogy emberré lett Jézusban, egyedülálló módon érintette meg ezt a világot. Emberi testet és természetet öltött magára, hogy így léphessen közénk, mélyebb kapcsolatot teremtve közöttünk és az ő isteni lénye között. Ez a megközelítés különleges lehetőséget ad arra, hogy az emberiség jobban megérthesse az isteni és emberi kapcsolatot, valamint az Istennel való egység lehetőségét az emberi tapasztalatban.
Lukács evangéliuma 2. fejezet, pásztorok hódolata:
8Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. 9Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. 10De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. 11Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. 12Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” 13Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: 14„Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”
Az angyali üzenet, mely kétezer évvel ezelőtt elhangzott, ma is hozzánk szól, mint Isten szava, hogy erőt és bátorítást találjunk benne. Mind a mai napig sok mindentől tartunk és aggódunk ebben a világban. Félünk attól, hogy megfelelünk-e a munkahelyi vagy iskolai elvárásoknak, valamint, hogy sikerül-e kielégíteni a családunk igényeit. Aggódunk a megélhetési lehetőségekért, és félelemmel tölt el bennünket a betegségek, a veszteség és a gyász gondolata is. Az élet véges volta is sokszor kísért és aggodalmat ébreszt bennünk.
Az első karácsonyeste azonban valami különleges történt – a Kegyelem testet öltött, és Jézus élete, tanításai és cselekedetei által bemutatta nekünk az Isten országának valódi természetét. Nem csupán bemutatta, hanem hívott is minket, hogy részesei legyünk ennek az országnak.
A karácsony igazi mélysége és jelentősége abban rejlik, hogy hajlandóak vagyunk elengedni mindazt, amiben addig megszoktuk élni az életünket, és helyette felvenni Krisztus, a Kegyelem új életmódját. Csak akkor léphetünk be méltón Isten országába, ha felismerjük saját méltatlanságunkat, és hajlandóak vagyunk eltávolítani a bűn természetének ránk nehezedő terhét.
Az ünnepi időszak, különösen a karácsony, a meghittség és belső béke időszaka.
Ilyenkor kifejezetten kívánjuk egymásnak a békét és a nyugalmat, és erősödik vágyunk a pozitív érzések megtapasztalására.
A meghittség fogalma nem csupán azt jelenti, hogy jól érezzük magunkat a környezetünkben vagy mások társaságában, hanem magában hordozza azt az érzést is, hogy tartozunk valakihez és tudjuk, hogy számíthatunk rá.
A belső béke előfeltétele a mások felé való nyitottság és elfogadás. Amikor ezt az állapotot elérjük, a békesség hatással lehet a környezetünkre is, és hozzájárulhat mások békéjéhez is.
Fontos felismernünk, hogy hálát adhassunk mindazért, ami megadatott nekünk az életben és azokért, akik fontosak számunkra. Az ünnepi időszak lehetőséget ad arra, hogy megérezzük a kapcsolatok erejét és összetartozásunk értékét, még akkor is, ha távol vagyunk egymástól.
Azonban vannak pillanatok, amikor hiányzik belőlünk a megelégedett elfogadás és a hálás gondolkodásmód, és helyettük a hiány érzése és elégedetlenség lép előtérbe. Ilyenkor könnyű elfelejteni, hogy az életünkben voltak és vannak jó dolgok, amikre érdemes emlékeznünk. A belső béke megtalálásához és megtartásához fontos, hogy tudatosan igyekezzünk örülni annak, ami nekünk van, még ha az aktuális körülmények nem éppen tökéletesek.
Az ünnepek kihívást jelenthetnek azoknak, akiknek nincs lehetőségük azokkal lenni, akikkel szeretnének. Ilyenkor fontos, hogy emlékezzünk a kötődéseinkre, és belsőleg is megérezzük azok jelenlétét. Az is hozzájárulhat a belső béke megtartásához, ha felidézzük a boldog és vidám pillanatokat, és igyekszünk előhívni ezeket az emlékeket, hogy erőt meríthessünk belőlük.
A boldogság nem mindig pénzért vagy anyagi javakért vásárolható, hanem inkább a belső lelki erőforrásokban rejlik. Amikor tekintünk előre az új évre, az Üdvözítőbe vetett hitünk és reményünk lehet bátorítás számunkra.
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1.7)
Díszítsük fel ezen a karácsonyon nem csak a fenyőfánkat, hanem lelkünket és teremje megtért életünk a lélek gyümölcsét.
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22-23a)
Áldást, békességéget kívánunk!
Kálvin János Református Gimnázium és Általános Iskola